Zöld Október évforduló – 2021. október 16. – Budapest


A magyar nemzeti szocialista hatalomátvételre emlékeztünk idén, október 16-án.


Az Örökzöld Október Egyesület, a Blood and Honour Hungária és a Lelkiismeret 88 csoport tagjai megemlékezést tartottak a korábbi Nyilaskeresztes Főhadiszálláson, amely fegyverraktárként is funkcionált 1944-ben.


A megemlékezők elhelyezték mécseseiket és a szervezetek vezetői koszorúkat helyeztek el az épület kerítésén. Ezután Papp Tibor Károly, az Örökzöld Október Egyesület vezetője beszédet mondott, amelyet Tölgyesiné Magdolna, a Lelkiismeret 88 csoport egyik vezetőjének beszéde követett. A jelenlévők az ünnepség végén közösen elénekelték az Ébredj Magyar című hungarista indulót, majd elvonultak értekezletet tartani.
A rendezvény zavartalanul zajlott le.


1944. október 15-én a Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom tagjai, továbbá számos párton kívüli igazhitű magyar, a Wehrmacht, az SS és a Gestapo segítségével, megdöntötte a zsidó-kapitalisták uralmát, hogy az Apostoli Magyar Királyság, immáron Hungarista Birodalom néven az európai nemzeti szocialista unióhoz csatlakozhasson. A kapitalisták, vitéz Horthy Miklós és köre, valójában egy kizsákmányoló csoport volt, akik, bár az olasz, bajor és osztrák nacionalistákkal már az 1920-as évek elejétől kezdve összedolgoztak (közös katonai akciók, német katonák kiképzése Magyarországon, frankhamisítás, merényletek, kommunisták és zsidók listázása), ám eközben Horthy tárgyalt franciákkal, angolokkal, amerikaiakkal és szovjetekkel is.

Mindehhez tudnunk kell az előzményeket:

A Nemzeti Hadsereg vezérkara és számos különítmény vezetője, együttesen hozták létre 1920-ban az Etelközi Szövetséget, amely Prónay szerint már az 1. világháború ideje alatt létrejött és amelynek 1920-tól kezdve szinte minden magyar politikus, katonatiszt vagy hivatalnok a tagja volt. Ezen szervezet de facto működött, a fedőszervezete a Magyar Országos Véderő Egylet volt. Horthy emblematikus alak volt 1919-ben, mint egyfajta megváltó, aki fehér lovon, fővezérként szabadítja fel az országot, ám valójában (elismerve kiváló admirálisi tevékenységét és katonai tudását) Horthy már csak a bolsevikoktól és románoktól megtisztított területekre vonult be diadalmasan. Mégis, abban a polgárháborús időben legalább volt egy vezér, aki mögé mindenki felsorakozott. Korántsem volt egyszerű a helyzet, hiszen voltak királypártiak, akik az azóta boldoggá avatott, de száműzött, majd trónfosztott IV. Károly királyt akarták az ország élén látni, majd voltak szabad-királyválasztók, de voltak köztársaságpártiak is. Továbbá az Etelközi Szövetség és a különféle magyar politikusok, beleértve a Felsőház tagjait, vallásilag sem voltak egységesek, hisz egy részük protestáns volt, más részük katolikus. Viszont többé-kevésbé a protestánsok domináltak, amely által az állam élén a kormányzó maradt. Eközben az Etelközi Szövetség tagjai új király választásán gondolkodtak, de vitéz Horthy Miklós származása alapján nem volt alkalmas jelölt. Így a Vezérek Tanácsa Albrecht főherceget választotta, akit be is léptettek az Etelközi Szövetségbe, majd pedig elhatározták, hogy hozzáadják Horthy lányát, ezáltal új király dinasztiát alkotva. Mindez sajnos nem történt meg. Kémeri Nagy Imre 1937-ben I. Miklós néven Horthyt királlyá kiáltotta ki Debrecenben, ám ezután Kémerit letartóztatták, Horthy pedig nem lett király. Majd a Turáni Vadászok Országos Egyesületének vezetői közül páran elhatározták, hogy Horthyt lelövik, és az akkor éppen Európában járó Hirohito japán trónörököst koronázzák apostoli királlyá. Ám a Horthy-féle titkosrendőrség az összeesküvőket letartóztatta, ahogyan az orosházi Virasztó Koppány nyilas-kopjásait és a Kaszáskeresztes Párt rohamosztagosait is. Így se király nem lett, se szocializmus, de még demokrácia sem volt! Ebben az időben kezdték el leginkább a karhatalom erői vegzálni a nemzeti szocialista pártokat. Házkutatások, asztalborogatások, több doboznyi szórólap elkobzása és izgatásért járó több hónap börtön. A verésekről nem is beszélve. Minden áron igyekeztek a nemzeti szocialistákat megfélemlíteni, ám ők kitartottak a végsőkig.

Idő közben, valószínűleg főként az Etelközi Szövetségen belül lévő katolikus-protestáns ellentét miatt, a politikusok, hivatalnokok és katonatisztek (főként katolikusok) körében általános elégedetlenség alakult ki. A Nagy Világválság előtt is az ország java része nélkülözött, ám a Tőzsdekrach utáni években a munkanélküliség általánossá vállt. A szántók nagy része zsidók kezén volt, ahogy a gyárak és a bányák is. A magyar gazdáktól pedig már hosszú évtizedek óta a zsidó börziánerek, a spekulációikkal és kartellezéssel az árakat leszorították, így olcsón vásárolták meg a terményt. Ám a zsidók ezen hatalmas profitra tettek szert, amely által ők meggazdagodtak, a magyar paraszt pedig elszegényedett. Számtalan hasonló oka volt annak, hogy a zsellérek, munkások, cselédek és parasztok különféle munkásmozgalmakhoz csatlakoztak. Ahogy az általános szegénység és nyomor miatt támogatták sokan (kezdetben) a bolsevikokat, úgy a Tőzsdekrach utáni időkben szintén sok kiábrándult ember fordult a kommunisták felé. Ezen magyarok védelmében jött létre a nemzeti szocialista tábor, igaz, ekkor még több pártként. Az emberek tudván, hogy a Szovjetunióban milyen terror és nyomor van, ellenben a Harmadik Birodalomban rövid idő alatt a Führer milyen jólétet teremtett, szimpatizálni kezdtek a nemzeti szocialistákkal, mígnem óriási népszerűségre tettek szert az 1930-as évek közepére. Ekkor indult ellenük a Horthy-féle rágalomhadjárat. Hazugságokkal teli röplapokat dobtak be minden portára, a csendőrök, képviselők és civil személyek házról házra jártak és hazugságokat terjesztettek a nemzeti szocialistákról. A nemzeti szocialisták rendezvényeit kardlapozással feloszlatták, egyes esetekben halálos áldozatok is voltak. Ilyenkor, illetve a pártgyűléseken való rajtaütésekkor a részt vevőket megverték és vegzálták. Ennek ellenére a nemzeti-szocializmus terjedt, hiszen a hírek Olaszország és a Harmadik Birodalom felől érkeztek, miszerint a nemzeti szocializmus működik.

Majd az 1930-as évek közepétől kezdve az Etelközi Szövetség tagjai (felekezettől függetlenül) a nemzeti szocialistákat kezdték támogatni, főként a Festetics-féle Magyar Nemzeti Szocialista Pártot. Egyre több nemes, értelmiségi és vitéz kezdett szimpatizálni velük, amely Horthy hatalmát veszélyeztette. Majd a Magyar Élet Pártja (MÉP) kezdett átalakulni nemzeti szocialista fajvédő párttá, így valójában az igazi nemzeti szocializmus útját kikövezték. 1944-re a katonai elit, a különféle paramilitáris szervezetek, a Vitézi Rend tagjai, a hivatalnokok és politikusok, így a felsőház tagjai, nem beszélve a munkásokról és az iparosokról, Horthy és köre ellen fordultak, aki nyíltan a zsidó terroristákat védte, azokkal együttműködött. Bizonyára zsarolta őt a nemzetközi zsidó-szabadkőművesség is, ám ő a saját egzisztenciáját és életét féltve felrúgta a korábban, a Tengelyhatalmakkal aláírt szerződéseket.

Horthy elküldte Faragho Gábor tábornokot Stalingradba, hogy tárgyaljon a szovjetekkel az átállásról. Október 8-án a szovjetek közölték a feltételeiket: Miszerint a Magyar Hadsereg visszavonul az 1937 előtti Csonka-Magyarország területére, majd minden magyar katona megtámadja azt a német katonát, akikkel addig vállvetve harcolt a lövészárokban, illetőleg ezután 180 fokos fordulatot vesz minden magyar katona és Stalingrad helyett Berlin felé indul a Vörös Hadsereg élén. Faragho valahogy ezen üzenetet eljuttatta Horthynak, aki parancsot adott neki arra, hogy írja alá ezen átállási szerződést. Ez megtörtént október 11-én. Ezáltal vitéz Horthy Miklós egy aljas áruló lett, a nemzet szégyenévé tette saját magát. A Magyar Honvédség morálját ezen átállási parancs nem csökkentette, ugyanis ezen kihirdetett parancsot senki sem hajtotta végre. Hiszen 4 nappal később, október 15-én, a Wehrmacht, az SS és a Gestapo segítségével a Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom tagjai a kormányzót és bérenceit eltávolították a Budai Várból, vizsgálati fogságba helyezve őket. Egyes ellenállókat szükségszerűen lelőttek, de a hungaristák oldaláról is voltak áldozatai a fegyveres harcnak. Az Etelközi Szövetség tagjai pedig már az 1930-as évektől kezdve folyamatosan támogatták a különféle nemzeti szocialista pártokat, ezáltal Horthy fokozatosan veszítette el korábbi híveit. Az Etelközi Szövetség, és ezáltal az 1920-as évek politikai elitje nem támogatta a szovjetek oldalára való átállást, így Horthyt csupán egy kis magánhadsereg védte. Ezen pribékek a saját egzisztenciájukat féltették, mintsem a hazát és a nemzetet.

Ezután a nyilaskeresztesek megszilárdították a rendet a megmaradt ország területén, elkezdték a terroristákat likvidálni, a bűnözők által elrejtett fegyvereket, katonaszökevényeket, zsidókat előállítani. Számtalan kém és szabotőr volt, akik élelmiszert, iparcikkeket és ruhaneműt halmoztak fel otthon azért, hogy az ne kerülhessen ki a szenvedő magyar lakosságnak. A fegyvereket pedig főként azért rejtegették, hogy azokat majd a Vörös Hadsereg szadista és őrült katonái számára átadják.

Lehet, hogy vitéz Horthy Miklósnak szóltak a szabadkőművesek arról, hogy az USA-ban már fejlesztik az atombombát, illetve, hogy a kísérleti robbantás után valószínűleg Berlin lesz az első város, ahová ledobják, ám erre bizonyíték nincs. Horthynak bizonyára sok minden ígértek, továbbá ő több, délen partot érő amerikai hadtestben reménykedett. Hozzá kell tenni, hogy ezen hőn áhított amerikaiakat 1946-tól egészen 1956-ig folyamatosan várták a magyar ellenállók, az ÁVÓ-s iratok szerint. Ám csak a szovjetek jöttek és maradtak is, meggyilkolva, megkínozva, megerőszakolva, megcsonkítva számtalan ártatlan magyart, majd pedig a magyarság nagy részét a bolsevik pribékek kivégezték koholt vádak alapján, mint állítólagos háborús bűnösöket. A lakosság java részét a szibériai Gulágra vitték kényszermunkára, ahol a legtöbben meghaltak (fagyhalál, alultápláltság, betegség, éhhalál, kegyetlen kínzás és kivégzés). Sztálin terve az volt, hogy a magyar lakosság egészét Szibériába deportálja, a jó kommunistákat pedig különböző szovjet városokba. Magyarország területére pedig szláv munkásokat hoztak volna, ezzel egy új, kevert-fajú szovjet tagállamot létrehozva. Ha Szálasiék nem mentették volna ki vonaton Berlin felé a magyar nemzeti dokumentumoknak java részét, illetve a nemzeti kincseket (többek között a Szent Koronát), akkor azokat a szovjetek elvitték volna magángyűjteményekbe, vagy megsemmisítésre. Ez volt az eredeti cél, Magyarország teljes felszámolása.

Viszont azt is fontos megjegyezni, hogy azt a 2 nukleáris bombát, amelyet az amerikaiak zsidó parancsra Hirosimára és Nagasakira dobtak le, valójában Berlinre akarták ledobni, csak ugye Berlin 1945. május 8-án elesett. Mivel az első atombomba körülbelül 2 hónappal később lett felrobbantva az USA-ban, ezért a következő kettőt már csak Japán ellen tudták bevetni. Viszont, ha Berlint tovább tudták volna védeni, akkor a Szálasiék által Berlinbe menekített nemzeti kincseket és dokumentumokat az amerikaiak atombombája megsemmisítette volna. Istennek hála, hogy az iratok és a műkincsek java része túlélte a háborút.

Ha a Magyar Honvédség, a civilekből álló milíciák, a hungaristák és a németek nem védték volna minden erejükkel Európát a hódító idegenektől, akkor a szovjetek sokkal hamarabb elfoglalták volna Magyarország egész területét és az egész országot kifosztották volna. Viszont, mivel a szovjeteknek hatalmas volt a veszteségük és rossz minőségű volt a felszerelésük, ellenben a másik oldalról érkező amerikaiaknak viszonylag jó felszereléseik voltak, így azt is tudták, hogy nem győzték le sem Magyarországot, sem Németországot, csupán csak egy átmeneti fegyverletétel történt. A Sárréti Sasok történetéből tudjuk, hogy az ellenállás folytatódott, a magyarok szerte az országban szervezkedtek már 1946-tól, ráadásul az derül ki az ÁVÓ-s jelentésekből, hogy annyi fegyvert rejtettek el a magyarok, hogy azzal bőven vissza tudják venni a hatalmat az ország egész területén. Ezen lázadást 1950-re tervezték és csak az ÁVÓ hatalmas munkája miatt csúszott 6 évet. Ebből adódóan az 1956-os forradalom, ahogy sok zsidó is állítja, az 1945. május 8-án kezdődött átmeneti fegyverszünet végét jelentette. Továbbá, mivel a hungaristák 1945 után külföldre emigráltak, majd őket követték 1956 után az üldözött magyarok, ezért mondhatjuk azt, hogy a harc, szellemi értelemben tovább folyt és folyik jelen korunkban is.

Magyarelvű Mozgalom

Kitartás!

Vélemény, hozzászólás?